A Migrációkutató Intézet elemzésében a Közel-Kelet öt legnépesebb államának népesedésügyi helyzetét vizsgáljuk meg, valamint kitérünk az ezzel kapcsolatos politikájukra vagy éppen azok hiányára, továbbá a lakosságszám extrém gyarapodása által okozott kihívásokat állítjuk fókuszba. A népességnövekedés jelentős hatással van a Közel-Kelet társadalmi dinamikájára, és további problémákat vetít előre az a tény is, hogy a régió lakosainak átlagéletkora jóval alacsonyabb a globális átlagnál. Emellett, ha a népességnövekedés az erőforrások szűkösségével párosul, akkor az egyértelműen migrációt kiváltó faktornak tekinthető. Az egyes arab kormányok már többször is elkövették azt a hibát, hogy a múltban nem fordítottak kellő figyelmet a fiatalok szükségleteire és törekvéseire, ami számtalanszor társadalmi nyugtalanságot és politikai instabilitást eredményezett, sőt az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb eseményéhez, az ún. arab tavasz kirobbanásához is jelentősen hozzájárult. Szakértők már számos alkalommal felhívták a figyelmet a túlnépesedés veszélyeire, de az iszlám civilizációban az olyan megoldási javaslatok, mint például a népességszabályozás vagy a fogamzásgátlás, vallási és társadalmi akadályokba ütköznek, holott a közel-keleti államok kormányainak nagyobb része egyre inkább azon álláspontot képviseli, hogy valamilyen módon szükséges volna elejét venni a lakosságszám extrém növekedésének. Habár tény, hogy az elmúlt években a népességnövekedés általános üteme a vizsgált országok többségében csökkenő tendenciát mutat, viszont ez korántsem jelenti azt, hogy lakosságszámuk stagnál. Sőt, példának okán, ha Egyiptom 2021-es 1,66%-os növekedési rátájával számolunk, akkor évente több mint 1 700 000 fővel növekszik az észak-afrikai ország lakossága, ami néhány évtizeden belül súlyos következményeket vonhat maga után. Tárik Meszár kutatónk elemzése.
Az elemzés teljes szövege itt érhető el.
Fotó: shutterstock.com
