Unió helyett Nemzetközösség? —
Az Egyesült Királyság bevándorlási kilátásai a Brexit után
Veres Kristóf György gyorselemzése
Az Egyesült Királyság éppen négy éve, 2017. március 29-én aktiválta az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkelyét, ezzel hivatalosan jelezve kilépési szándékát az integrációból. Az EU-t hosszas huzavona után végül 2020. január 31-én elhagyó szigetország 2021. január 1-től egy új, pontalapú bevándorlási rendszert léptetett életbe, amivel megszűnt az EU-állampolgárok szabad munkavállalásának joga a szigetországban. Az új keretrendszer várhatóan jelentősen meg fogja változtatni az Egyesült Királyságba irányuló legális migrációt. Az Unióból érkező bevándorlás 2015-ben ért történelmi csúcsra, ebben az évben 216 000-rel 3 millióra nőtt a szigetországban élő EU-állampolgárok száma, amely így 2004 óta megháromszorozódott. Ugyanakkor a kontinensről érkező bevándorlás már a Brexit-népszavazás után jelentősen visszaesett: 2019-ben már csak 58 000 fős volt a szigetországot célzó nettó migráció. Az új pontalapú bevándorlási rendszerben az uniós állampolgárok semmilyen előnyt nem élveznek a világ más részéről érkezőkkel szemben, sőt a rendszer deklarált célja, hogy megszüntesse a szigetország gazdaságának függését az EU-ból érkező olcsó munkaerőtől. Ennek következményeként a jövőben az Unióból – és főleg a keleti tagállamokból – érkező bevándorlás további visszaesésére lehet számítani. Továbbá minden jel arra utal, hogy a Nemzetközösség országaiból érkező, London által kontrollált migráció lesz majd a meghatározó a szigetországban az elkövetkező években.
A gyorselemzés teljes szövege itt tölthető le.