Dánia Svédországgal és Norvégiával együtt azon észak-európai államok csoportjába tartozott, ahol a II. világháborút követően jelentkező munkaerő-hiányt a nyugati világon kívüli területekről történő bevándorlással kívánták orvosolni. A vendégmunkások a konjunktúra elmúlásával azonban nem tértek haza és az országban maradtak, sőt családjaik is követték őket. A különféle fegyveres konfliktusok elől menekülők tovább duzzasztották az idegen nyelvű és kultúrájú lakosok számát. A jelenségre válaszul megerősödött a bevándorlás-ellenes Dán Néppárt, mely eredményesen érvényesítette elképzeléseit a jobboldali-liberális kormányok külső támogatójaként és vált szélsőségesből mainstream erővé. Az elmúlt években a migrációs válság nyomán kialakult közhangulatra reagálva az addig mindvégig engedékeny álláspontot képviselő Szociáldemokraták is a szigorú álláspontot képviselők mellé álltak. Ez a politikai paradigmaváltás vezetett el ahhoz az Európai Unióban egyedülálló új paradigmához, hogy a Dániába érkezett menekültek végleges letelepedése és integrációja helyett az állam célja ideiglenes letelepedésük és hazájukba való visszatérésük legyen.
(fotó: Christians for Truth)
