Törökország lelő egy határsértő orosz vadászgépet, de alig néhány év múlva Ankara és Moszkva már vállvetve ellenőrzi a török-szír határt. Erdogan és Putyin szemben álló erőket pártfogol a szíriai, a líbiai és a hegyi-karabahi háborúban, ám mindez nem akadályozza meg a törököket abban, hogy Oroszországtól vásároljanak fegyvert, fütyülve az amerikai szankciókra. Hogy is van ez? Adott egy átalakuló világrend, amelyben az USA vezető szerepét egyre több kihívás éri. És adott a szultánok és a cárok hajdani birodalma. Mindkét ország nagy hatást gyakorol a biztonságunkra, és mindkettőt hajlamosak vagyunk a Nyugat szemüvegén keresztül látni, többé-kevésbé félreértve az indítékaikat. Vajon kell-e attól tartanunk, hogy Törökország hátat fordít a NATO-nak, és egy orosz-török stratégiai szövetség jön létre Európa peremén, alternatívát kínálva a nyugati liberális renddel szemben is? Vagy épp egy ellenkező forgatókönyv bekövetkezése valószínűbb, és a múltban vívott tucatnyi háború után a történelmi vetélytársak ismét közvetlen katonai összetűzésbe sodródnak a szomszédunkban, magukkal rántva minket is? Páratlan földrajzi helyzetét kihasználva Törökország kényes egyensúlypolitikát folytat, de vigyáznia kell, mert veszélyes játékot űz.
A könyvet itt lehet megvásárolni.
