Önkéntes visszatérés és kitoloncolás az Európai Unióban: elvek, számok, nehézségek
Vargha Márk elemzése
A Migrációkutató Intézet legújabb elemzésében a kitoloncolások elvi és gyakorlati összefüggéseit és tapasztalatait tekinti át az EU vonatkozásában az elmúlt évek migrációs folyamatainak tükrében. Miközben a nemzeti és nemzetközi jog – így az EU joga is – „papíron” jól mutató elveket ír elő és kér számon az egyes államokon, a gyakorlatban aggályos és nehezen kivitelezhető döntések születnek az illetékes hatóságok részéről. Bár a tagállamok 2018-tól érezhetően nagyobb hangsúlyt kívánnak fektetni a repatriálások kivitelezésére és felgyorsítására, az eljárás költségessége, valamint a kibocsátó országokkal kötött visszafogadási megállapodások és az elutasított menedékkérők együttműködésének hiánya komoly gyakorlati akadályként jelenik meg. Az EU és a tagállamok előtt alapvetően két lehetőség áll: a külső határok hatékony védelmével eléri, hogy a jövőben ne legyen szükség nagyszámú repatriálásra; vagy pedig adottságként fogadja el a többségében gazdasági bevándorlók illegális érkezését, és mintegy „futva az események után” több anyagi és emberi erőforrást ad a Frontexnek és a tagállamoknak a kitoloncolások végrehajtására.
Az elemzési itt tölthető le.
