Akikről keveset beszélünk: a migráció közvetítői
Orbán Balázs írása
Sokat beszélünk a migránsokról, de annál kevesebbet a migráció közvetítőiről. Vannak, akik emberbaráti szeretetből, mások viszont szimpla bűnözőként, pénzért végzett embercsempészettel mozgatják a migrációs folyamatot. Milyen szerepük van a közvetítőknek az új népvándorlásban?
A migrációval foglalkozó szakirodalom a migrációt tradicionálisan az államok és az egyének közötti interakcióként írja le. S ez kétségtelenül nem áll messze egy valós alapállástól. Amikor a migrációról gondolkodunk, automatikus felveszünk egy szemüveget, amelyen keresztül az éppen aktuálisan vizsgált migrációs mozgást megpróbáljuk megérteni. Ez a szemüveg vagy – ha úgy tetszik – nézőpont lehet a kibocsátó, tranzit- vagy célországoké, illetve a migrációs végző személyeké.
Természetesen a választott szemüveg vagy nézőpont az esetek többségében determinálja azt is, hogy hogyan fogunk gondolkodni az adott migrációs mozgásról.
A migrációt végző személyek számára például az útvonal, az eljárásrend – legyenek azok akár a legnyitottabbak – mind-mind nehézségként, leküzdendő akadályként jelennek meg. S fordítva, az államok számára minden a kontroll fenntartásához szükséges kérdésként merül fel.
A két szemüveg vagy nézőpont, illetőleg az azokon alapuló eltérő megközelítések tehát összebékíthetetlen ellentétben állnak egymással. Ennek mindennapi megnyilvánulási formáit mindannyian tapasztaltuk az elmúlt két évben. S noha sokaknak újdonságként hatottak 2015-ben, mára az evidencia kategóriájába tartoznak.
Az elmúlt két évben egy területen mindenképpen sikerült elmozdulást elérni.
Az irreguláris migráció elleni küzdelem a politikai viták középpontjába került. Mindenről, ami ebbe a körbe tartozik, sokkal könnyebb úgy beszélni, hogy az ember nem írja ki magát a közbeszéd mainstream sodrából Nyugat-Európában sem.
Ráadásul az az igazság, hogy átmeneti kegyelmi időszakban vagyunk,hiszen valóban igaz az, hogy jelen pillanatban kevesebb ember érkezik a kontinensre, mint 2015 óta bármikor. Miközben Európa szomszédsági területeit vizsgálva egyértelműen kijelenthetjük, hogy a fellélegzés csupán átmeneti, hiszen ma már nincs olyan komolyan vehető ember, aki tagadná azt, hogy az Európa felé irányuló migrációs nyomás a következő évtizedekben nem csökkenni, hanem emelkedni fog. Ráadásul az uniós tagállam között rendkívüli, általam feloldhatatlannak látott konfliktusok vannak a migráció kérdésében. Miközben abban a józanabb hangok között egyetértés látszik kialakulni, hogy az irreguláris migráció elleni küzdelem lehet egy olyan legkisebb közös pont, ahol az egyébként homlokegyenest ellenkező véleményen lévő országok is tudnak együttműködni.
Ez a helyzet pedig jó táptalajt biztosíthat ahhoz, hogy az irreguláris migráció mögötti valódi mozgatórugókat megértsük, és – ha valóban ez a cél – semlegesíteni próbáljuk őket.
Szintén evidencia, hogy az irreguláris migrációt ma embercsempész-hálózatok mozgatják. Elfogadható leegyszerűsítéssel azt lehet mondani, hogy ma nincs olyan ember, aki nem ezen bűnözői csoportok segítségével jut Európába.
Az embercsempészet az Európai Unió valamennyi tagállamában büntetőjogi kategória, s az Unió befolyási övezetében lévő területek többségében is illegális tevékenységnek minősül.
Nincs ez azonban mindenhol így! Csak hogy egy példát mondjak: Afrika távolabbi részein, ahol a nemzetállam és a határ nem vagy alig létező fogalmak, emberek A pontból B pontba történő, ellenérték fejében végzett szállítása semmiképpen sem minősül megvetendő tevékenységnek – különösen akkor, ha például a drogcsempészettel hasonlítjuk össze.
Ráadásul az embercsempészet egyre inkább a radikális iszlamisták felségterületévé válik, akik a benne rejlő hatalmas üzlet és a vallási motívumok miatt kifejezetten rátelepszenek erre az üzletágra. Ez pedig – ördögi körként – az adott térség folyamatos destabilizációjával jár együtt, hiszen a bűnözői csoportok és vallási fanatikusok ezt a tevékenységet csak meggyengített központi államok mellett tudják zavartalanul végezni. S mindent meg is tesznek azért, hogy a központi államok minél gyengébb legyenek: ezt szolgálják például a terrorakciók és a fiatalok körében kifejtett államellenes vallási propaganda.
Van ugyanakkor egy másik fontos összefüggés is – már amikor a belső dimenzióról kezdünk beszélgetni. Az irreguláris migráció ugyanis nem csupán az államok kontra migrációs mozgást végzők kontextusban értelmezhető. A nemzetközi szakirodalom is foglalkozik azzal a jelenséggel, hogy a migrációs sakktáblán az államok és az érintettek mellett vannak úgynevezett közvetítők is, akik rendkívül fontos szerepet töltenek be, s akik akarva vagy akaratlanul lehetetlenné teszik az irreguláris migráció elleni küzdelmet.
Maurizio Ambrosini olasz professzor Why irregular migrants arrive and remain: the role of intermediaries című 2016-os munkájában ezeket a közvetítőket a közvetítés típusa és a közvetítést végző személyek típusa szempontjából kategorizálja[1].
| Közvetítés típusa | Tevékenységek | Szereplők |
| Összekötés | A bevándorlók forrásokhoz való hozzáférésének segítése, kapcsolatteremtés, tájékoztatás, információadás az utazási, munka- és lakhatási lehetőségekről | Illegális bevándorlási „ügynökök”, mind a küldő, mind a fogadó társadalmakban. |
| Szolgáltatások nyújtása | Legális, illegális, félig legális szolgáltatások nyújtása az irreguláris bevándorlók igényei szerint. (pl. dokumentumok beszerzése, jogi segítségnyújtás, nyelvtanfolyamok) | Különböző legális és illegális szolgáltatók, személyek és szervezetek, anyagi haszonszerzés céljából vagy erkölcsi meggyőződésből. |
| Segítségnyújtás | Tényleges és egyéni segítségnyújtás egy rászorulón. (pl. pénz/étel adása) | Hétköznapi állampolgárok. |
| Tolerancia | Személyazonosság és jogi státusz ellenőrzésének figyelmen kívül hagyása, szándékosan vagy figyelmetlenségből. | Főleg közszolgák. . |
| Politikai nyomásgyakorlás | Lobbitevékenység a migránsok jogaiért | Nem kormányzati szervek (NGO), szakszervezetek, egyházak, társadalmi mozgalmak. |
| Közvetítő típusa | Tevékenységek | Haszonélvezők | Migrációs szakasz |
| Embercsempészet | Indulás és utazás szervezése, bejuttatás a célországba, különböző csatornák és stratégiák segítségével. | Elszánt bevándorlók, akiknek nincs a bejutásra más lehetőségük. | Utazás, érkezés ideje alatt. |
| Azonos etnikumhoz tartozó illegális bevándorlási „ügynök” | Munkaközvetítés, pártfogás, dokumentumok és szállás biztosítás, egyéb szolgáltatások nyújtása. | Azonos etnikumú bevándorló „ügynök”. | Belépéskor. |
| Munkáltató | Foglalkoztatás biztosítása, esetleg hivatalos eljárások lebonyolítása. | Munkáltató és bevándorló munkavállaló. | Munkaerő-piacra való kilépés. |
| Nem kormányzati szervek (NGO), egyéb társadalmi szervezetek | Alternatív közszolgáltatások nyújtása (étkezés, egészségügyi ellátás), amely kompenzálja a legális szolgáltatások elérésének hiányát. | Illegális bevándorlók speciális igényekkel, amelyek szervezett ellátást tesznek szükségessé | Általában a letelepedés első időszaka és bármikor, amikor szükséges. |
| Átlagos állampolgár | Azonnali és közvetlen segítségnyújtás, szervezet közreműködése nélkül. | Rászoruló vagy személyesen ismert bevándorló. | Általában kritikus szituációk esetén. |
| Közszolgák | Jóindulatú jogértelmezés, informálás/tájékoztatás, ellenőrzés figyelmen kívül hagyása | Bevándorlók, akiket nem ítélnek ártalmasnak vagy feltűnőnek. | Bármikor, de leginkább ellenőrzések/ hivatalos eljárások alkalmával. |
Az ezen tevékenységek mögött álló motivációk nagyon különbözőek. Egy részük mögött pusztán érthető emberbaráti szeretet áll, míg mások egyértelműen az anyagi haszonszerzést tartják szem előtt.
Mégis, hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban? Csak, hogy egy példát mondjak a közelmúltból: Nagy-Britanniában egy pilóta megtagadta a felszállást[2], amikor megtudta, hogy a repülőgépen egy afgán illegális bevándorló is van, akit jogszerűen akarnak visszatoloncolni a hazájába.
Igaza van-e a pilótának, szörnyű dolog-e Afganisztánba visszamenni? Bizony, igaza van! Az európai arcátlan álszentség demonstrálására szoktam felhozni azt a példát, hogy nézzük meg[3], hogy a szír polgárháború óta a szírek menekültkénti elismerési aránya az egekben, miközben az afgánok elismerési aránya csökken[4].
Szerintünk, európaiak szerint tehát Afganisztán jobb hely lett az elmúlt években, mint volt korábban.
Mindenkinek, aki ezt gondolja, javaslok egy hosszú hétvégét eltölteni Kabulban és Damaszkuszban!
A különbség zongorázható lesz – természetesen a polgárháborús Damaszkusz javára..
Afganisztán nem lett jobb hely, csak a szírekkel – alapesetben – jobban kellene boldogulnunk, mint a belső-ázsiaiakkal és az afrikaiakkal, ezért őket előnyben részesítjük. Nem véletlen, hogy a táborokban ezen pozitív vagy negatív diszkrimináció miatt óriási a feszültség a szírek, illetve az többi ázsiai és afrikai menedékkérő között – holott nemzeti ellentét a legtöbb esetben nincs motivációként mögötte.
Profitált-e a pilóta anyagilag ebből a lépésből? Minden bizonnyal nem, sőt, valószínűsíthetően munkahelyi retorziókkal is kellett számolnia.
Mikro-szinten helyes dolgot csinált-e a pilóta? Valószínűleg meg van győződve arról, hogy helyesen cselekedett, sőt, minden bizonnyal a mentális egészségi állapota is javult a bátor kiállás miatt.
Makro-szinten azonban nagyon más a helyzet. A fent idézett tanulmány alapállítása is az, hogy amíg a közvetítői tevékenységeket nem azonosítjuk, illetve nem tudatosítjuk mindenkiben, hogy ezeknek a tevékenységeknek makro-szinten milyen következményei vannak, addig nem lehet az irreguláris migráció visszaszorításában tartós eredményeket elérni. Az útnak indulás ugyanis a siker esélyétől is függ. Ha tehát az útvonalon tapasztalható körülmények, illetve a fogadó közeg kedvező (legalábbis nem a felszínen, hanem a mélyrétegekben), akkor az útnak indulás a helyben maradás helyett mindig egy vonzó opció lesz.
Godfried Engbersen és Dennis Broeders kutatók már egy 2009-es, The State versus the Alien: Immigration Control and Strategies of Irregular Immigrants c. tanulmányban[5] arról beszélnek holland és más európai példákat vizsgálva: az 1990-es évektől egyre több tanulmány tárta fel, hogy az irreguláris bevándorlókat számos informális intézmény, szereplő segíti a fejlett fogadó országokban (honfitársak, foglalkoztatók, papok, jogászok, közszolgák – köztük rendőrök és polgármesterek is). Ezzel a jelenséggel szemben a fogadó állam jellemzően három különböző stratégiát folytathat: (1) szemet hunyhat felette gazdasági és humanitárius okokból; (2) az illegális tartózkodást legálissá átalakító programokat valósíthat meg (ami végeredményét tekintve ugyanaz, mint az előző); illetve (3) az irreguláris struktúrákat megtörő beavatkozásba kezdhet.
Azt pedig, hogy a helyzet nem egyszerű, a következő tapasztalás mutatja: a (3) pontban tárgyalt erőteljes állami fellépés hatására az irreguláris migránsok stratégiájuk megváltoztatásával reagálnak, s átlépnek a feketepiacra, netán a bűnözés irányába, illetve megpróbálkoznak az azonosíthatóságuk ellehetetlenítésére.
Fontos figyelembe venni azt a más tanulmányokban kimutatott összefüggést, hogy a bevándorláspolitika szigorodása ugyan az adott országba érkezők számának csökkenését hozza magával, de csökkenti az ügynevezett cirkulációt is. Ez azt jelenti, hogy akik az adott ország területén tartózkodnak, a visszatérés lehetőségétől történő elzárásuktól való félelmükben, sokkal kisebb valószínűséggel[6] hagyják el az ország területét.
Ebből pedig az következik, hogy ha egy ország már komolyabb bevándorló közösséggel rendelkezik, akkor a közvetítők szerepe felértékelődik, és a szigorúbb bevándorláspolitika sem feltétlenül képes a kívánt közpolitikai hatást elérni.
Hazánknak tehát két irányba mindenképpen mozdulnia kell: (1) Az irreguláris migráció mögötti mozgatórugók megértésére és semlegesítésére vonatkozó törekvéseket folytatni kell. Ez különösen igaz a közvetítő tevékenység megértésével kapcsolatos törekvésekre. (2) Közben pedig a nagyobb, irreguláris migráció révén érkező bevándorló közösség kialakulását el kell kerülni, hiszen azt követően a határvédelmi intézkedések és bevándorláspolitikai szigorítások hatásfoka is csökken.
A brit pilótát pedig nagy tisztelettel csókoltatni kell…
Az elemzés eredeti megjelenésének
helye: Mandiner
ideje: 2017.09.19
[1]http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/1369183X.2016.1260442?journalCode=cjms20&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201710
[2]http://mandiner.hu/cikk/20170901_megtagadta_a_pilota_afgan_utasanak_deportalasat?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201710
[3] http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/File?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201710:First_instance_decisions_by_outcome_and_recognition_rates,_30_main_citizenships_of_asylum_applicants_granted_decisions_in_the_EU-28,_1st_quarter_2017.png
[4] https://globalnews.ca/news/3398462/germany-afghan-asylum-seekers/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201710
[5]http://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/01402380903064713?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201710
[6] https://www.imi.ox.ac.uk/publications/wp-89 14?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201710
